Az elektromos fűtőkábeleket ma már nem csak a kültéri felhasználásuk, a hó- és fagymentesítésben betöltött szerepük kapcsán említhetjük meg, hanem a beltéri fűtés megfelelő és gazdaságos alternatívájaként is egyre inkább előtérbe kerülnek. Összeállításunkban a padlófűtésként alkalmazott fűtőkábelekről ejtünk néhány szót.

Egyre gyakoribb, hogy egy villanyszerelő olyan feladattal találkozik, ahol beltéri fűtőkábeleket kell szerelnie. Sokáig a magas energiaárakat emlegették az elektromos fűtés ellenében, ám mára az energiahatékony építkezés olyannyira előtérbe került, hogy jelentősen kisebb teljesítmény is elegendő az ingatlanok fűtésének megoldásához. Sőt, olyan helyeken is építenek ma már komfortos kialakítású lakásokat, ahol nincs mód gázszolgáltatásra, így alternatív megoldásokban kell gondolkodni. Ezzel el is érkeztünk a leglényegesebb ponthoz: egy helyiségfűtési feladat megoldásakor minden esetben a beépítendő teljesítmény meghatározásával kell kezdeni a munkát, ehhez a hőveszteségre irányuló számításokat kell elvégezni, elvégeztetni. A hőveszteség nagyban függ a klimatikus viszonyoktól és az épület szigeteltségi fokától, annak állapotától, illetve, hogy új építésről vagy felújításról beszélünk – ugyanis mindkét esetben gondolkozhatunk elektromos padlófűtésben.

A hőveszteség pontos meghatározása után ki kell számítani a fűtendő felület nagyságát (m²). Ahhoz hogy a fűtés megfelelően gyors és hatékony legyen, a kalkulált hőveszteséget 20-30%-kal meg kell emelni és az így kapott teljesítményigényt kell beépítenünk – esetünkben fűtőkábellel. Egy új, jól szigetelt épület átlagos hővesztesége 40-60 W/m², a példa kedvéért vegyünk egy 100 m²-es ház 5000 W-os hőigényét, amelyet elektromos fűtőkábelekkel pótolunk. A beépítendő teljesítmény meghatározása után ki kell választani a kívánt teljesítményértékhez legközelebb lévő kábelt. Alapvetően két típusú fűtőkábelben gondolkozhatunk: állandó és önszabályzó rendszerben.

Önszabályzó fűtőkábelek

Az önszabályozó kábelek a félvezetők hő hatására történő ellenállásváltozását használják ki. Felépítésüket tekintve két hagyományos rézvezeték fut egymástól egyenlő távolságra, közöttük valamilyen félvezető anyagot helyeznek el. A környezeti hőmérséklet hatására a félvezető anyag melegszik, illetve hűl, ennek megfelelően az ellenállása is változik, így a fűtőteljesítménye is. Egy adott melegítési, fűtési feladat végrehajtásánál – például egy 100 m² ház befűtése – a szükséges fűtési, villamos teljesítmény minden esetben ugyanakkora. Ezt minden körülmények között be kell vinni a rendszerbe, hogy megkapjuk a kívánt hőmérsékletet, függetlenül a felfűtés gyorsaságától, milyenségétől. Az önszabályozó fűtőkábel gyártók néha úgy kommunikáltak, kommunikálnak, hogy az önszabályzó rendszerek energiatakarékosabbak, mint az állandó teljesítményűek. Azonban ennek nem sok valóságalapja van, hiszen mindkét rendszernek ugyan azt a villamos teljesítményt kell szolgáltatnia a megfelelő hőmérséklet eléréséhez. Az önszabályzó rendszerek nagy előnye, hogy nem melegszenek túl, ha a fűtött felületet egy bútor, vagy egyéb tárgy eltakarja. Tudni kell továbbá, hogy hiába önszabályzó a fűtőkábel, teljesítményfelvétele soha nem csökken 0 W-ra. A ’70-es évektől egészen a 2000-es évek elejéig ezek az eszközök nagyon népszerűek voltak, magas áruk ellenére is sokat építettek be belőlük elsősorban a fejlettebb országokban.

Állandó teljesítményű rendszerek

Gazdaságosabb választást kínál az állandó teljesítményű kábelek köre, hiszen olcsóbbak, megfizethetőbbek, mint az önszabályzó kábelek. Az állandó teljesítményű fűtőkábel tulajdonképpen egy ellenállás-ötvözetből készült vezeték, amely az elektromos áram hatására felmelegszik, és átadja a hőt a környezetének. A fűtéséi teljesítményét a vezeték fizikai paraméterein kívül semmi nem korlátozza, csak a beépített vezérlő termosztát. Éppen ezért állandó fűtőkábeles padlófűtés esetén oda kell figyelni arra, hogy a bútorok „lábon” álljanak, nem lehet lezárni a felületeket, ellenkező esetben a fűtőkábel lokálisan sérülhet, élettartama rövidül, szélsőséges esetben akár el is éghet. Az állandó teljesítményű fűtőkábel minden esetben leadja a teljesítményt, akkor is ha a környezeti hőmérséklet már nem indokolná azt, ezért elengedhetetlen a szabályozás.